Adalékok a vallás kritikájához és struktúrájához
Az ​immár ötödik kiadáshoz eljutó művében a szerző átfogó képet rajzol a vallás kialakulásáról, koronkénti változatairól, legfontosabb sajátosságairól. Az ókori keleti társadalmak valláskritikai bemutatása után az ógörög vallást analizálja.
Elemzésével azt bizonyítja, hogy a marxista irodalomban eddig szinte általános nézettel szemben az ókori görög valláskritika csúcspontja nem az atomizmus – s főként nem az epikureizmus –, hanem az általa részletesen bemutatott Karneádész, aki több szempontból is igazi filozófiai mélységgel bírálja Epikurosz álláspontját. A továbbiakban a korai kereszténység ideáit elemzi, szól a reneszánsz valláskritikájáról, majd áttér az újkori polgárság vallásfelfogásának vizsgálatára. Különös figyelmet szentel Bacon idolumkritikájának, Spinoza vallás- és bibliakritikájának, a 18. századi francia materializmus vallásértelmezésének, a fichtei, kanti, hegeli valláskoncepció pozitív mozzanatainak, valamint a feuerbachi materializmus vallásbírálatának. Az áttekintést a marxista valláselmélet kialakulásának tárgyalásával zárja. A második rész a vallás meghatározásával foglalkozik, majd a vallás különféle strukturális elemeit (tudatot, függőségi érzést, rítust stb.) tárgyalja.
Emellett részletesen vizsgálja a vallás tükrözési funkcióját, szociális szerepét, antropocentrikus és teleologikus jellegét.