Nehezen szántam rá magam életem másokkal való megismertetésére. Ahogy mindenkinek van magánélete, úgy van magánmúltja is. És a múltban csak önmagára tartozó belső élete. Ez ugyan megmagyarázza az illető későbbi fejlődését, jelenlegi magatartását, de kell-e tudni erről az emberek széles körének? Lassan felismertem, hogy küzdelmeimnek, tapasztalataimnak, életem tanúságának lehet haszna mások számára is. És miután ez az élet felöleli az egész múlt századot (ha azt az első világháborútól kezdve számítjuk), és annak átélője szinte minden történelmi eseményben, kevés kivétellel azok kellős közepében jelen volt, hideg történelmi elemzések helyett egy élő élet bemutatása útján taníthatja társadalmunkat, főleg fiatalságunkat a történelmi valóságra. Ez az élet azonban túlságosan zsúfolt ahhoz, hogy egyetlen kötetben mutassuk be.
Forrongó ifjúság, küzdelem egy anakronisztikus rendszer megváltoztatása érdekében, külföldi tanulmányutak, részvétel a voronyezsi apokalipszisben, ellenállási mozgalom a náci megszállók ellen, Budapest ostroma, a politikai újjászületés, a nagyszerű eredmények és érzékeny vereségek, a letartóztatás, Andrássy út 60., börtönélet, majd menekülés Nyugatra, emigrációs politikai és kulturális élet, utazások négy világrészen, végül hazatérés a felszabadult országba, ahol végre annak megvalósítását el lehetett kezdeni, amit az 1947-es szovjet puccs tört derékba - mindez nem férhet bele egy kötetbe. Így született meg a jelen könyv: Első életem. Ennek két fő vonala a magyar nép felszabadításának előkészítésében való részvétel és a világháború hatalmas hullámai között egy magyar Noé bárkájának megóvása a süllyedéstől, pontosabban annak kísérlete volt. Ma már nehezen értik meg, hogy mindkét törekvés élethalálharcot jelentett a nemzet számára, de még össze is függtek egymással. A hárommillió koldus Magyarországa például valóságos invitálás volt a németek régi álmának a megvalósítására, a Dunántúl betelepítésére és bekebelezésére. A náci elözönlés veszélye pedig a nemzethalál vízióját tárta a tisztán látók elé. Nem csoda, hogy a kor egy érzékeny tanúja csak a legnagyobb aggodalommal nézhette bárkánk hánykolódását, és ez sokszor túlzásokba, sőt kétségbeesésbe is hajszolta. Így öltött a német veszély apokaliptikus méreteket, hisz volt olyan időpont, amikor egész Európa sorsa megpecsételtnek látszott. Ma, amikor Németország az Európai Unióban végleg horgonyt vetett, és megszűnt mint imperialista hatalom, nehéz elképzelni, hogy abban az időben mekkora réme volt a kis nemzeteknek.
A kötet műfaja nehezen határozható meg. Leírások, elemzések váltakoznak hosszas naplójegyzet-sorozatokkal. Utóbbiak hitelesebbnek látszottak a hatvan évvel később készült elbeszéléseknél, másrészt indulatosabbak is, hiszen csak a naplóíró magánhasználatára készültek.