Visnyevszkaja, Galina : Életem

Galina Visnyevszkaja önéletírása először 1984-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. Akkor már tíz éve élt külföldön férjével, Msztyiszlav Rosztropovics csellóművésszel és két lányával. A világhírű házaspár azért kényszerült elhagyni hazáját, mert Szolzsenyicin melletti kiállásukért a szovjet állam művészi egzisztenciájukat lehetetlenné tette; csak vidéki városokban léphettek fel, később már ott sem, sőt az újságban még kritika sem jelenhetett meg róluk. Pedig a szoprán énekesnő Visnyevszkaja pályája kezdetén igen népszerű volt nemcsak a közönség, hanem a politikai vezetés körében is: mindig tagja volt azoknak a kulturális delegációknak, amelyek a politikusok "előörseiként" érkeztek meg egy-egy fontosabb tárgyalás színhelyére. Bulganyin, aki Hruscsov idején a Minisztertanács elnöke volt, még nyíltan udvarolt is neki. ; Galina Visnyevszkaját Kronstadtban apai nagyanyja nevelte, nagy szegénységben. Tehetségét lengyel-cigány származású anyjától örökölte, amihez képzett hang is társult. Egyedül, az éhségtől félholtan élte át a leningrádi blokádot. Az éhhaláltól az mentette meg, hogy belépett a város romtalanításával foglalkozó rohamosztagba. Ekkor ismerkedett meg első férjével, akinek nevét a mai napig használja, de akitől gyorsan el is vált. Második férje (ez a házasság is válással végződött) színházi ember lévén, sokat segített neki: fellépési lehetőséget biztosított számára, ami elsősorban vidéki turnékat jelentett. Ekkor alapozta meg széles repertoárját, valamint színpadi mozgáskultúráját. 1952-ben hirdetés alapján jelentkezett a moszkvai Nagyszínházba, amelynek hamarosan vezető művésze lett, miközben attól rettegett, ki ne derüljön apja börtönbüntetése. Rosztropovicshoz négynapi ismeretség után ment férjhez. A szovjet művésztársadalomból az elsők között kezdték járni a világot, ahol a sikerek mellett baráti és alkotói kapcsolatokra tettek szert (pl. Benjamin Brittennel), s fogalmat alkothattak a nyugat-európai és amerikai hétköznapok minőségéről is, amitől még lehangolóbbnak látták a szovjet emberek életét.