Morrell - Straub - Barker - Bradbury és mások : Éjszakai sikolyok (Horror-Antológia)

A horror-antológia első darabja Bram Stoker (1847–1912) nevéhez fűződik, aki bár életének legnagyobb részét Henry Irving menedzsereként töltötte, mégis a leghíresebb vámpírtörténet, a Drakula szerzőjeként került be a köztudatba, és maradt is ott évtizedeken keresztül. A kötetben szereplő írása egy honfitársa, Joseph Sheridan Le Fanu hatását tükrözi. A novella több mint harminc évvel ezelőtt egyszer már megjelent magyarul, ám ez a tény nem csökkenti a történet értékét: igazi klasszikus – rendkívül hatásos befejezéssel.

Ezután Robert Bloch (1917–1994) 1951-ben készült írása következik. Róla elmondható, hogy 1945-ben megjelent első gyűjteményének darabjai még nagymértékben magukon viselik H. P. Lovecraft és Edgar Allan Poe hatását. A könyvben található novellák közül talán ez ragadja meg leginkább azt a hangulatot, amit a horror nagymestere, Lovecraft tudott becsempészni alkotásaiba. Talán nem véletlen…

Harmadikként az a Ray Bradbury következik, akinek nevét a tudományos-fantasztikus műfaj irodalmi rangra emelése tett híressé. Nevéhez olyan regények kapcsolódnak, mint a Marsbéli krónikák, a Fahrenheit 451 és a Gonosz lélek közeleg. Jelen novellája olyan rémtörténet, amelyben az egyszerű gyermekkori félelmek mindent átható rettegéssé változnak, és ötvöződnek a mindennapi élet félelmeivel. Éppen olyanok, amiktől az ember izzadságban úszva, levegő után kapkodva riad fel álmából.

Következő befutóként bemutatnám az 1943-ban született Peter Straub urat, aki munkásságának elején szinte teljes mértékben a kísértet, mint horror-motívum modern értelmezésének szentelte, majd átnyergelt a vietnámi háború amerikai kultúrára gyakorolt hatásainak tanulmányozására.

Ray Bradbury és Peter Straub alkotásai kicsit kilógnak a sorból. Az előbbi inkább misztifikálja az eseményeket, semmi igazán horrorisztikus elem nincs benne, az utóbbi pedig inkább a vietnámi háború önmagában is elég ijesztő ábrázolása, ahol a harc borzalmai sokkal jobban érvényesülnek, mint az időnként előbukkanó túlvilági hangulat.

Az 1952-ben született Clive Barker már akkor sikeres színműíró volt, amikor 1984-ben berobbant az irodalmi életbe. Nevéhez olyan feledhetetlen alkotások kapcsolódnak, mint a Kárhozat, a Korbács, Az éjszaka gyermekei, a Pokolkeltő, a Hírvivő – A tudás első könyve, a A végső felvonás – A tudás második könyve és Az öröklét tolvaja. Novellájának alapötlete nagyon jó, bár stílusában most sem hazudtolja meg önmagát. Írása bővelkedik a tőle megszokott gyomorforgató leírásokban és naturális képekben.