1842-ben, a Holt lelkek megjelenése után Gogolt a korabeli kritika "orosz Homérosznak" nyilvánította; nagyon is találóan, mert az író valóban eposzi erejű művekben igyekezett megragadni az orosz nép sorsát. Hét évvel az után, hogy a Mirgorod című nagy sikerű elbeszélésciklusban napvilágot látott a Tarasz Bulba, Gogol jelentősen átdolgozza a művet, és a kozákok életét és harcait bemutató népi elbeszélésből eposzi hangvételű és szemléletű művet teremt: afféle orosz Iliász-t. Népi élet, hősi harcok, szerelem, a haza és a kereszténység védelme, az Oroszföld pravoszláv népének sorsát eldöntő hadi események - mind-mind eposzi méreteket ölt Gogolnak e pátoszt és bővérű humort elegyítő remekművében.

Egészen másfajta, de szintén ma is eleven - horrorfilmeket ihlető - remekmű a Mirgorod ciklus egy másik darabja, a Vij című elbeszélés, egy hátborzongatóan mulatságos rémtörténet, melyben a vidám diákéletet élő kijevi szeminaristának egyszer csak egy feltámadó halottal kell megküzdenie.

A Pétervári elbeszélések jól ismert darabjai (A Nyevszkij proszpekt, Az arckép, A köpönyeg, Egy őrült naplója) a pétervári kisemberek és kishivatalnokok tragikomikus világát idézi meg, ugyanakkor továbbviszi az orosz irodalomban Puskin A rézlovas című poémájával megkezdett "pétervári" témát, amely nem is annyira a reálisan megélt pétervári életből, mint inkább a város alapításához és alapítójához fűződő kétféle, egymásnak ellentmondó Pétervár-mítoszból táplálkozik. Pétervár, és központi sugárútja, a Nyevszkij proszpekt nem az, aminek látszik, mert benne "egy démon maga gyújtogatja meg a lámpásokat, csak azért, hogy mindent hamis formában mutasson meg".

"Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!" - mondja A revizor polgármestere a darab utolsó, leleplező felvonásában. A revizor és a Háztűznéző ehhez hasonló "kiszólásaival" Gogol olyan új drámaformát hozott létre, amely közelebb viszi egymáshoz az előadót és a befogadót, és egy közös, nagy katartikus élménnyel indítja el a megváltás útján a színpadot benépesítő, emberinek már alig-alig mondható torzfigurákat.

A nagy író születésének kétszázadik évfordulója nyomán világszerte "Gogol-reneszánsz" kezdődött - új kiadások, monográfiák jelentek meg, filmek készültek, konferenciákat rendeztek. Méltán, mert amellett, hogy az ő "Köpönyeg"-éből bújt ki a XIX. századi nagy orosz prózairodalom, legjobb írásai ma is feledhetetlen olvasmányélményt nyújtanak.