Egy valószínűtlen, talán csak elképzelt világból érkezik meg Oneofus, a medvekutató egy nagyon is valóságos, de cseppet sem valószínűbb világba: a „Hivatalba”. Mintegy véletlenül csöppen bele, aztán szerelmes lesz, és itt marad. Megpróbál beilleszkedni a társadalomba. Egy számunkra nagyon is ismerős, de éppoly valószínűtlen közegben keresi a helyét. Akár szórakozhatnánk is rajta önfeledten, ha nem lenne a sorsában valami nyugtalanító.

Nem léteznek hősök, a világ kész és alakíthatatlan, és van valami, ami egyszerűen nem fér bele: a boldogság. Mert ahhoz kívül kell lenni ezen a világon. De ha kívül van az ember, leginkább egyedül is van – hacsak nincs óriási szerencséje. Miután főhősünk volt már kívül és egyedül, most megkísérel inkább belül boldogulni. Egyre jobban belebonyolódik a Hivatal rejtelmeibe, miközben karrierje is felfelé ível. Végül, mikor eljut a csúcsra, észreveszi, hogy már semmi sem maradt abból az emberből, aki valaha volt. Vagy mégis?