Nemes Péter könyve láthatóan s a szerző néhány elejtett megjegyzése szerint is bevezetést kíván nyújtani a magyar olvasóknak a dekonstrukció irodalomelméleti megfontolásaiba s elemzési stratégiáiba, ezen belül is a romantika egyes ismertebb vagy kevésbé ismert prózai szövegeinek ismertebb vagy kevésbé ismert dekonstruktív értelmezéseibe. Dicséretes vállalkozás – az egyetemi hallgatók, az érdeklődő, a tárgykörben esetleg nem járatos kollégák és a művelt olvasók számára ugyanis még nem áll rendelkezésre magyar közönségnek írt hasonló munka. A forgalomban lévő irodalomtudományos (szándékosan nem irodalomtudományit mondok) kézikönyvet ebben az összefüggésben inkább nem említeném, róla talán elég annyit megjegyezni, hogy a dekonstrukcióról szóló egyik fejezetének címe ekképpen hangzik: A dekonstrukció posztmodernitása. Nemes Péter dolgozata szempontjából sem irreleváns persze, hogy e kézikönyv szerzői a dekonstrukció szövegeinek egy leginkább angolszász területen elterjedt, a szubtilis, nehezen kivonatolható szövegekből egyértelmű elméleti s történeti tételeket kinyerni szándékozó, naivan tetikus olvasási módját ültetik át magyarra. Talán Jonathan Culler magyarul hozzáférhető könyve mellett egyedül Orbán Jolán Derrida-könyve jöhetne szóba pozitív példaként, de e könyv részletesebben tárgyalja témáját, és a derridai szövegek nyelvével is intimebb viszonyba kerül, mint Nemes Péter munkája de Mannak és tanítványainak szövegeivel. A dolgozatra a távolságtartás és a parafrázis, a kritika és az újramondás egyaránt jellemző, s noha az apologetika – ha nem is nélkülözése, de – meghaladása mindig termékenyebb, produktívabb, egyben mindig nehezebb is, hiszen a hozzá szükséges távlat az ismertetett irodalomelméleti stratégia gazdag kontextusainak, a „rivális” és persze ugyanakkor a dekonstrukcióval szorosan korreláló irodalomelméleti diskurzusoknak (szemiológia, hermeneutika, diskurzuselmélet, sőt például a médiatudományok) beható ismeretét s értelmező aktiválását követeli, követelné meg. S ez még önmagában mindig nem elegendő, pusztán csak feltétele egy invenciózusnak is nevezhető olvasatnak.