Testünk és elménk csodálatos gyönyört nyújtó képességének, szeretetünk kibontakozásának nem halandóságunk, életünk megszabott hossza, hanem az azt beárnyékoló, a minden más félelmünk mögött ott lappangó halálfélelmünk, a haldoklás és elmúlás félelme szab határt. Az orvostudomány által egyre hosszabbra nyújtható haldoklás jogos félelmét enyhíthetné a “jó halál”, az eutanázia törvényes elérhetősége. Életutunk utolsó szakaszának egész életünkre kiható megkönnyítését nevezi eutéliának a világszerte ismert amerikai élettanprofesszorból lett szépíró és publicista, Bitó László. Tana a jó halálról életünket igyekszik jobbá, boldogabbá tenni. Azért szükséges a halálról másként gondolkodni, hogy az életről is másként legyünk képesek – sugallja a könyv, amely számos példával, érdekes történettel, meghökkentő gondolattal érvel: Jézus “búcsúbeszédétől” az amerikai Morrie Schwartz társadalompszichológus “élőben közvetített” halálfolyamatának értelmezéséig.

“Eutanázia – eutelia: az ember azt hinné, a könyv a halálról szól. Tévedés. A legnagyobb ajándékról, az életről szól. A halál összefügg azzal, hogy az életet nem csak kapjuk: tovább is adjuk. Az eutelia, a jó vég összefügg a jó élettel, ami különleges élet, az embernek dolgoznia kell azon, s a személyiségén, hogy élete jó legyen. Az eutelia tehát előkészület és fölkészülés a halálra. (…) Az emberi élet életből jön létre, de a vége nem azok számára sző életet, akik meg-halnak. Talán innen a kiirthatatlan vágy: úgy tekinteni a halált, mint belépést egy másik életbe. Voltaképpen a szimmetria kedvéért: ha mi az életből – a pete és a spermium életéből — lépünk az emberéletbe, természetes lenne, hogy az emberi életből egy másik életbe lépjünk, és nem valamibe, aminek semmi köze az élethez. A fogalmunk arról, hogy mikor születtünk meg, és főként arról, hogy mikor halunk meg, teljesen megváltozott, és ezt még nem tudjuk kezelni. A könyvnek a lényege, szerintem, hogy meggondolkoztat bennünket, hogy itt egy új helyzet, és meg kell tanulnunk kezelni. Föl kell vetnünk a fő kérdéseket, és Bitó László feltette ezeket. A halált nem veszi körül a megszokottság ceremóniája. A modernség előtt a halál mindenképpen kapcsolatban volt a vallással. Bitó László új rítusokat, új hivatásokat, új, halálfélelem nélküli életet és gondolkodást javasol a halál ellenében.”- Heller Ágnes