kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
E. Csorba Csilla (Felelős szerk.) - Török Dalma (szerk.) : Berlin. "Nekünk ma Berlin a Párizsunk" - magyar írók Berlin-élménye 1900-1933
- leírás
- további adatok
"Unser Paris heute ist Berlin" - ungarische Schriftsteller erleben Berlin.
Míg Ady Endre, és nyomában oly sok magyar művész a 20. század elején az „ember–sűrűs, gigászi vadont”, a mámort hozó, „daloló Párist” emelte műveiben piedesztálra, az őt követő generációknak – elsősorban az 1920 és1933 között Berlinben élőknek – a német főváros nyújtotta a szabadság, a kiteljesedés és a megújulás élményét. A Petőfi Irodalmi Múzeum Írók poggyásszal című kiállítás-sorozatával arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja az európai nagyvárosok és a magyar irodalom kapcsolatát, a város, az ott-lakók, a benne kibontakozó művészi áramlatok vonzó vagy taszító, de mindenképpen meghatározó és megtermékenyítő, irodalmi műveken, és más művészeti ágakhoz sorolható alkotásokon is lemérhető hatását. A 2004-ben bemutatott „Párizs nem ereszt el” című kiállítás után 2007-ben egy eddig még alig feltárt terület, az 1900–1933 között Berlinben járt, ott alkotó magyar írók Berlin-képét kívántuk (a teljesség igénye nélkül) felvillantani, művekkel illusztrálni. Elsőként az 1986-ban Kasselben megrendezett Wechselwirkungen című nagyszabású tárlat és a hozzá kapcsolódó katalógus tett kísérletet arra, hogy az avantgárd magyar művészet weimari köztársaságbeli meghatározó jelenlétét képekkel, dokumentumokkal bizonyítsa. Az azóta eltelt húsz évben a vizuális művészetek területén számos német–magyar kiállítás mélyítette el az ilyen irányú kutatásokat. A magyar irodalmi jelenlét korántsem hasonlítható a képzőművészetihez és más a háború előtti, mint az azt követő években. Hatvany Lajos, Molnár Ferenc, Bíró Lajos, Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Balázs Béla kétségtelen sikerei mellett eredménytelen próbálkozások is jelzik a német kiadók eltérő ízlését, elzárkózó magatartását.
Az I. világháború és a vesztett forradalmak utáni, a nemzetközi avantgárd találkozópontjaként működő Berlin minden új kezdeményezésre nyitott, dinamikus légköre, többféle szellemi hatást közvetítő szerepe révén vonzotta a német nyelvterületen is érvényesülni kívánó írókat. A kölcsönhatás (Wechselwirkung) mellett az együtthatás (Mitwirkung) jellemezte a berlini művészi együttléteket: néha szakításig menő viták ellenére egymás segítése, hatás-ellenhatás szimbiózisa figyelhető meg a születő művekben. Nemcsak a magyar irodalom érdekében tevékenykedő Vészi József, Ignotus, Hatvany Lajos szerepvállalása bizonyítja ezt, hanem pl. a Tihanyi Lajos segítségével kiérkező, korábban verseket is publikáló Moholy-Nagy László és a rövid ideig nála lakó Bernáth Aurél Déry Tibort támogató gesztusai, Stefan Klein kimeríthetetlennek tűnő fordítói munkássága.
Míg Ady Endre, és nyomában oly sok magyar művész a 20. század elején az „ember–sűrűs, gigászi vadont”, a mámort hozó, „daloló Párist” emelte műveiben piedesztálra, az őt követő generációknak – elsősorban az 1920 és1933 között Berlinben élőknek – a német főváros nyújtotta a szabadság, a kiteljesedés és a megújulás élményét. A Petőfi Irodalmi Múzeum Írók poggyásszal című kiállítás-sorozatával arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja az európai nagyvárosok és a magyar irodalom kapcsolatát, a város, az ott-lakók, a benne kibontakozó művészi áramlatok vonzó vagy taszító, de mindenképpen meghatározó és megtermékenyítő, irodalmi műveken, és más művészeti ágakhoz sorolható alkotásokon is lemérhető hatását. A 2004-ben bemutatott „Párizs nem ereszt el” című kiállítás után 2007-ben egy eddig még alig feltárt terület, az 1900–1933 között Berlinben járt, ott alkotó magyar írók Berlin-képét kívántuk (a teljesség igénye nélkül) felvillantani, művekkel illusztrálni. Elsőként az 1986-ban Kasselben megrendezett Wechselwirkungen című nagyszabású tárlat és a hozzá kapcsolódó katalógus tett kísérletet arra, hogy az avantgárd magyar művészet weimari köztársaságbeli meghatározó jelenlétét képekkel, dokumentumokkal bizonyítsa. Az azóta eltelt húsz évben a vizuális művészetek területén számos német–magyar kiállítás mélyítette el az ilyen irányú kutatásokat. A magyar irodalmi jelenlét korántsem hasonlítható a képzőművészetihez és más a háború előtti, mint az azt követő években. Hatvany Lajos, Molnár Ferenc, Bíró Lajos, Lengyel Menyhért, Bródy Sándor, Balázs Béla kétségtelen sikerei mellett eredménytelen próbálkozások is jelzik a német kiadók eltérő ízlését, elzárkózó magatartását.
Az I. világháború és a vesztett forradalmak utáni, a nemzetközi avantgárd találkozópontjaként működő Berlin minden új kezdeményezésre nyitott, dinamikus légköre, többféle szellemi hatást közvetítő szerepe révén vonzotta a német nyelvterületen is érvényesülni kívánó írókat. A kölcsönhatás (Wechselwirkung) mellett az együtthatás (Mitwirkung) jellemezte a berlini művészi együttléteket: néha szakításig menő viták ellenére egymás segítése, hatás-ellenhatás szimbiózisa figyelhető meg a születő művekben. Nemcsak a magyar irodalom érdekében tevékenykedő Vészi József, Ignotus, Hatvany Lajos szerepvállalása bizonyítja ezt, hanem pl. a Tihanyi Lajos segítségével kiérkező, korábban verseket is publikáló Moholy-Nagy László és a rövid ideig nála lakó Bernáth Aurél Déry Tibort támogató gesztusai, Stefan Klein kimeríthetetlennek tűnő fordítói munkássága.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Irodalomtörténet > |
kategória: | Könyv > Idegennyelvű könyvek > Német nyelvű > |
kiadó: | Petőfi Irodalmi Múzeum, 2007 |
cikkszám / ISBN: | 9789639401501 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 240, [4] |
könyv nyelve: | magyar |