A kötet a jezsuita természettudós és filozófus lelkiségét és misztikáját bemutató két művét adja közre, Isteni Miliő vagy Benne élünk (1926) és Világmindenségem (1924) címmel. Az Isteni Miliő-ben mint tudós és mint hívő keresztény, tanúságot tesz Krisztusról kortársai előtt, "akik nem tartoznak teljesen az Egyházhoz, csak felületesen érintkeznek vele, vagy eltávolodtak tőle abban a hiszemben, hogy túlhaladták". Saját tapasztalatai alapján mutatja meg, hogy a hagyományos kereszténység "áttehető", lefordítható mai nyelvre. A Világmindenségem-ben szintén apologetikus szándékkal ír értelmiségi kollégáinak, barátainak vallásról, filozófiáról, erkölcsről és misztikáról, történelemről és a világ evolúciójáról. Bár filozófus és teológus ,e művében mégis természettudományos nézeteit "hosszabbítja meg" a keresztény hit fényében. Teilhard de Chardin ma is időszerű, miként Henri de Lubac egykori kijelentése is róla: "Kiállt az útkereszteződésre, és megmutatta a mai embernek az egyedül járható utat."