Amikor Batthyány Lajos gróf 1848. március 17-én megkapta miniszterelnöki kinevezését, már csaknem egy évtizedes közéleti pályafutás állt mögötte. Kortársai, akik ismerték egyéniségét, politikai nézeteit és pártvezéri tevékenységét, természetesnek tartották kormányfői megbízatását. Batthyány halála óta azonban idestova öt generáció nőtt fel, és a homályosodó emlékezetű utókor joggal teheti fel a kérdést: a reformkor nagyjai közül miért éppen őrá esett a választás?
Könyvünk e kérdésre keresi a választ. Elsőként tesz kísérletet arra, hogy Batthyány Lajos reformkori pályafutását - pályakezdetétől miniszterelnöki kinevezéséig - széleskörű levéltári kutatás és az eddigi irodalom teljességre törekvő feltárása alapján mutassa be. Munkánk elsősorban politikai életrajz: azt a folyamatot igyekszik rekonstruálni, amelynek során Batthyány kiemelkedett a magyar arisztokráciából, liberális politikussá érett, majd az ellenzék vezérévé vált. Pártvezéri szerepének elemzésekor jelentős mértékben támaszkodunk a császári titkosrendőrség jelentéseire, azokra a bizalmas iratokra, amelyek szerint már 1848 előtt Batthyány Lajos volt Magyarországon a bécsi udvar egyik legveszedelmesebb ellenfele.