Herpai András, Horváth Gyöngyvér, Szabó Noémi : Barcsay a festő, a tanár 1900-1988

Barcsay Jenő a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb egyénisége, akinek saját kortársaira és a következő nemzedékre gyakorolt hatása alapvetően határozta meg a háború utáni magyar művészet arculatát. Úgy vált a 20. századi magyar festészet absztrakt-konstruktív ágának referenciapontjává, hogy közben hat évtizedes munkássága során művészetének alapvető kiindulópontjaként határozta meg a természet és a látható valóság leképezését, amelyet az elvonatkoztatás, a formai absztrakció különböző szintjein vizsgált és szerkesztett újra. Barcsay Jenő 20. századon végigívelő művészeti pályája és aszketikus szigorral kialakított egyedülálló életművének sokszínűsége valamint stiláris és műfaji kísérletezései azonban nehezen tűrik a stílusbeli kategóriákat. Életművének alakulása valamint az azt befolyásoló történelmi és művészeti hatások együtt pulzálnak a magyar képzőművészet 20. századi történetével.