A lengyel Nobel-díjas költő egyben korunk egyik legeredetibb gondolkodója is. Legegyetemesebb érvényű művében, Az Ulro országában, a Blake költeményében szereplő gonosz szellemről elnevezett esszé-naplójában Miłosz azt a spirituális hagyományt térképezi föl, amelyet a modern kor kiteljesedésével egyre inkább egyeduralkodóvá vált racionalizmus szorított háttérbe. Művéből megismerhetjük Blake Új Jeruzsálemét, a mennyeket és poklokat "látottak s hallottak szerint" bemutató Swedenborg miszticizmusát. Gondolatmenete szerint a Dante költeményében még teljes, emberközpontú kozmoszt néhány évszázad alatt lerombolja a végtelen üres tereket elénk vetítő newtoni fizika. De mindig vannak olyan gondolkodók, akik teljes mélységben átlátják e katasztrofális folyamat következményeit, és szembefordulnak vele. Blake és Swedenborg után Mickiewicz és Dosztojevszkij lép színre (rendkívül érdekes, szokatlan következtetésekhez vezet a két életmű vizsgálata e kontextusban). Miłosz mindezt hatalmas idő- és térbeli távlatból, a XX. század vége felé, a Csendes-óceán partjáról figyeli. Szellemi kalandja az önismeretet is szolgálja, mert gyakran szembesül közben az emigráció, a száműzetés problémájával. Mintha litvániai gyermekkora még Dante kozmoszában, kaliforniai korszaka pedig már az Ulro országában telne.