Tillmann J. A. : Az eseményhorizonton túl - Terek, kultúrák, távlatok

ESEMÉNYHORIZONT 1. (kozmológiai) Olyan határfelület, amin túlról jelek már nem érnek el a megfigyelőhöz. Az eseményhorizont mögött elinduló fénysugarak soha nem lépik át az eseményhorizontot. 2. (hétköznapi) A médiafelületekből és hírhordalékokból képződött kaotikus torlasz, amely megakadályozza a látóhatár tágasságának tekintetbevételét. (Nomád Nagyszótár)

„A tér kétségkívül nem merő geometria és mérték, hanem kultúra és történelem, elgondolás és alakítás is. Minden kornak és kultúrának sajátos térfelfogása van. Változandósága, történetisége miatt egyik sem végérvényes, hanem alakítható: a tér zsugorítható, és a tér tágítható is. Még akkor is, ha történetesen éppen szűkülni látszik, amikor különféle összetételű ködfüggönyök ereszkednek le, korlátozzák a kilátást. A közeli elkezd mindent betölteni, a távoli elhomályosul. Ilyenkor érdemes tekintetbe venni azt, amire Seneca emlékeztet. Gyakorolni a túllépést a lehatároltságokon, a látási és gondolkodási konvenciókon.”