Mi hát az az erkölcsi törvény, amelyet Bodnár egy próféta lelkesedésével, kitartásával és elfogultságával hirdet ? Röviden össze­foglalva e törvény következőleg hangzik : A történelem tanúsága szerint az emberiség egyszer egységben látja a szép, jó, igaz eszméjét, úgy hogy a szép egyúttal jó is, igaz is; majd ismét az egység folytonos lazulásában. Az előbbinél jelentkezik a tekintély uralma államban, egyházban, családban egyaránt, emelkedik a vallás tisztelete, virágzik a vallásos költészet és művészet, az agrárismus és antisemitismus. Ez az idealismus kora. Mikor pedig, elérte délpontját az idealismus, mint 1470, 1660, 1815 körűl, mindjárt megkezdődik a 3 eszme egységé­nek lazulása s mi az alkotórészek jogaiért kezdünk rajongani ; e tünemények folyton növekszenek a hullám végéig, az idealismus erősebb jelentkezéséig. Ez a realismus kora. A most uralkodó realismus 1 8 75 körűl érte el tetőpontját , - azóta folyton veszít erejéből, uralmá­ból, úgy hogy azt lehet mondani, hogy pár évtized óta gyors léptek­kel haladunk az idealismus hulláma felé s az egyre erősebb tért hódít. Törvényének bővebb illustrálására, kifejezésére szolgál nem rég megjelent Eszményeink czímű műve is. Ebben azt igyekszik kimutatni, hogy az egyes hullámokban minő eszmények uralkodnak, minő esz­ménye van a különféle dolgokról az idealistának és a realistának!" - Erdélyi Múzeum, 1902.