Morin, Edgar : Az ember és a mozi

Sorozat: Filmművészeti Könyvtár 53.
Éles csengetés jelzi a kezdetet. Ez a különös bódé óriási, festett arcokat, csókok, ölelések, lovasjelenetek fényképeit ajánlja kirakatában. Mesterséges barlang homályába lépünk. Csillogva táncol a por a mozivászonra vetített fénysugárban, elveszünk benne, testet ölt és életre kel, mozgalmas kalandba ragad magával: legyőzzük az időt és a teret, míg az ünnepélyes zene el nem űzi az árnyakat az újra fehérré vált képfalról. Kimegyünk és egy film erényeiről és hibáiról beszélgetünk. A mindennapi különös természetessége. Ez a film első misztériuma. A csodálatos az, hogy nem csodálkozunk rajta. Magától értetődő volta a szó legszorosabb értelmében "elvakít" bennünket: vakká tesz.
Bert Brecht úgy vélte, hogy minden úgynevezett megszokott tárgynak meg kell lepnie bennünket. Itt kezdődik az ember tudománya. Itt kell kezdődnie a film tudományának.