Sorozat: Századvég könyvtár - Orosz gondolkodók.
Fordította Kiss Ilona.

Három beszélgetés a háborúról, a haladásról és a világtörténelem végéről.

Török Imre utószavából: „Vlagyimir Szolovjov "olyan zarándokhoz hasonlítható – írja Jevgenyij Trubeckoj –, akit a vándorló Oroszország teremtett, s aki a mennyei Jeruzsálem keresése közben a föld mérhetetlen távolságait járja be, de hosszú ideig sohasem tartózkodik földi lakóhelyen.” Szolovjov életműve egy univerzális kekesztény filozófia megteremtésére tett kísérlet, kijelölte az orosz vallásbölcselet további fejlődését. Művéből ki-ki a maga mentalitása szerint merített, kivált amiatt, hogy tételes értelelmben Szolovjov nem tartozott sehová. Nem volt sem katolikus, sem protestáns, sem ortodox. Minden szeretett volna lenni, s a tökéletesedésbe vetett hitével túlságosan sokat várt az egyéntől és a térsadalomtól, bár élete végén belátta, hogy az abszolút jó beteljesülését nem lehet a konkrét történelemre vonatkoztatni… Szolovjov utolsó nagy művében a Három beszéletésben (1899 – 1900) mindenki számára érthetően igyekszik kifejezni nézeteit a rosszról. A „Mi a rossz?” kérdésére a kötetet záró elbeszélés, az Antikrisztus története ad választ, mely apokaliptikus látomás és jóslat: a jövő elképzelt története…"