A "felesleges embert" mások is bemutatták e nagy orosz elbeszélő előtt és után az irodalomban, de ez a regény mégis páratlan és hasonlíthatatlan: jellegzetesen Turgenyev-i. Nem véletlen, hogy az Apák és fiúk századunkban is újabb és újabb reneszánszát éli: mint olvasmány szórakoztató, lebilincselő, dialógusaiban ott lüktet a forradalmi mozgás közelébe érkező orosz értelmiség szellemi pezsgése, érzelmi forrongása, és Bazarov alakjában ott áll az a valami mást akaró "fiú", aki sikerrel vitatja el az "apák" nemzedékének igazát, s ingatja meg a válságba került régi földesúri világ egész eszmei önigazolását. Turgenyev jól látja, hogy valami új kezdődik az orosz társadalom életében. Költői állásfoglalása hitelesen és helyes arányaiban láttatja az "újak" és "régiek" összecsapását. Ezek a szűkszavúan és mégi szókimondóan megrajzolt jelenetek a regény legemlékezetesebb, leggyönyörűbb lapjai. Az Apák és fiúk az elkötelezett állásfoglalás és a költőiség halhatatlan találkozása.