Sorozat: Fedél Nélkül Könyvek 5.

Ötven versben, ötven alakban furcsa egy történetet mesél el mindannyiunkról. Mások történetével saját hajléktalanságát. Verses portrékat ír összetéveszthetetlen, csodálatos emberekről. Ilyen műfaj nem létezik. A csillagos égbe veri bele a fejét a gondolkodásával. Belegörbed, belegörbül, hogy jaj, csak ne a saját hajléktalanságát írja, illetve a sajátját a hajléktalanság univerzumában, Azt sem lehet mindig eldönteni, hogy honnan nézi ezt az ötven hajléktalant, ő nézi-e. Hol közelről, szemtanúként nézi, ilyenkor jellemzi, ábrázolja őket, felderíti sorsukat, hol meg legbelülről, lelkük közepéből ad jelentéseket, gondolatfolyamai, belső filmjeik, belső monológjaik, asszociációs rendszerük felől. Ez így is van rendjén. Párhuzamosan beszél sajátosról és közösről. Kifordítja és befordítja. Így dolgozik valamennyiünkben legnagyobb közös kincsünk, az empátia. Szabadságunk egyetlen belépőjegye.