Dedikált példány !

1989 decemberében megbukik a legdurvább közép-európai diktatúra Romániában, hogy helyét átadja egy új rendszernek, amely a várakozások ellenére nem képes úrrá lenni a belpolitikai feszültségeken. A belviszályok kiújulnak, felerősödnek, megnövekedik a szélsőségesek szerepe a politikai életben. Cs. Gyímesi Éva (1945-2011), a kitűnő kolozsvári irodalmár és ismert közéleti személyiség azok közül való, akik ebben az indulatoktól és gyűlölködéstől terhes helyzetben a toleranciát, a román-magyar párbeszédet, a politikai konszenzust hirdetik. A Honvágy a hazában közel tíz év írásaiból ad átfogó válogatást. Éles hangú politikai publicisztikák, személyes hangvételű riportok-beszélgetések, izgalmas irodalmi esszék követik egymást időrendben, felvázolva így nemcsak egy gondolkodó értelmiségi szellemi útját, hanem az erdélyi politikai élet alakulását a nyolcvanas évek közepétől napjainkig.
A kötetben megtalálható a 85-ös Gyöngy és homok című legendás dolgozat is, amely a Securitate kedvenc olvasmányai közé tartozott, hiszen kétszer is elkobozták a kéziratot. Cs. Gyímesi Éva olyan anomáliákra hívja fel a figyelmet (értelmiségi messianizmus, intolerancia, a másságtól való elzárkózás), amelyek a magyar közéletet is sújtják. Ideálja az az értelmiségi, aki pártoktól, érdekcsoportoktól függetlenül, ám szilárd erkölcsi alapokon állva civilként fejti ki véleményét az őt körülvevő világról.

Cs. Gyímesi Évát az erdélyi magyar közösség partvonalra kényszerítette, de ez nem igaz. Maga választotta a mindenen kívül állást, a kritikus szembefordulást. Állhatatosan "kiállhatatlan" volt, elviselhetetlenül nyugtalan és éppen ezért izgalmas-izgató, a szó legteljesebb értelmében szabad elme. Hiányzott belőle a nehézkedési erő ahhoz, hogy az erdélyi tájba simuljon. S így, akárcsak Virginia Woolf - kövekkel megrakodva -, a kolozsvári Garibaldi hídról vízbe vetette magát.
Tragikus halála - május 23-án elkövetett öngyilkossága - minden bizonnyal korszakhatár az erdélyi magyar közösség életében: a romániai ellenzék, majd a rendszerváltás utáni közéleti elit szimbolikus figurája vont mérleget az elmúlt évtizedek eredményeiről és eredménytelenségéről, majd megrendítő módon távozott.