Egy családregény eleje: azaz mi minden történt a szerzővel, mielőtt az Ördöggörcs megszületett (benne, kisbetűvel, és kívüle, naggyal). Az előzményeket (így utólag) személyesebb hangú, látszólag szűkebb fókuszú kötetben, ironikus drámaféleségben kutatja és tárja fel „Marci”. Főiskolai rendezőosztályának életén keresztül pillant vissza a korra, s benne önmagára. Egykori osztálytársait megkeresve, faggatva velük együtt idézi fel a legendás hatvanas évek színházi világát és önnön helykeresésüket előbb e világ határmezsgyéjén, majd határain belül. Barátságok, szerelmek, konfliktusok, intrikák, árulások, sikerek és bukások: mindaz, ami a rendezőtanoncok életének része már akkor, mikor még szinte meg sem kezdték pályájukat, még ki sem léptek a vihar kapuján. Ám a mű nem csupán egy művészi és egyéni énkeresés kezdetének krónikája, nem egyszerűen múltidéző párbeszédsor, hanem páratlanul érdekes és értékes kordokumentum is. Izgalmasan felfedi a korabeli színházi élet mindennapjait, harcait, megismerhetők belőle az egymással vetélkedő színházművészeti irányzatok, melyeknek természetesen mind a kádári kultúrpolitika szigorú keretei-korlátai között kellett érvényesülniük.