Jean Starobinski irodalom-, eszme- és tudománytörténészi munkássága világviszonylatban példaértékű, de hosszú pályáján elválaszthatatlanul kötődik szülővárosához, Genfhez, Európa kellős közepében. Itt folytatta - a keletebbről odavándorolt apa nyomdokain - orvosi, valamint bölcsészeti tanulmányait, s a genfi iskola hírnevét öregbítve elsősorban itt oktatott évtizedeken át. A nyelvtörő interdiszciplináris jelzőnek tanulmányaiban vérbeli esszéistaként szerzett becsületet, szüntelen átjárást teremtve irodalom, képzőművészet, zene, antik hagyomány és modern tudományos eredmények, mitológia és lélektan, ősi képzetek és napjaink társadalmi jelenségei között. A varázslónők-ben az opera műfajával foglalkozik. Zene és szöveg megbonthatatlan egységét körüljárva mutatja meg, hogy a színpadra vitt opera, melynek gyakori témája a varázslat, a csábítás, az átok és a megváltás, hogyan képes múló káprázatként újjáéleszteni az ősi legendák egykor rendkívül erőteljesen ható, mára megkopott varázserejét. Ismert és kevésbé ismert operák librettóit, kulcsszavait elemzi - Mozart mellett Jean-Jacques Rousseau-ra is sort kerít, akinek páratlanul elmélyült ismerője. A kötet zárásaként egy hajdan nevezetes mű Napóleonra, E. T. A. Hoffmannra, Stendhalra és Balzacra tett hatását eleveníti fel. Mintha csak szakadatlan párbeszédet folytatna zeneszerző-írókkal és író-zeneszerzőkkel s (ebben áll az ő külön varázsa) a mindenkori olvasókkal is.