1485-ben az ifjú Tudor Henrik – akinek trónra való igénye oly gyenge volt, hogy szinte nevetségesnek tűnt – elindult Franciaországból, és egy szedett-vedett kis sereg élén, a Csatornán átkelve elragadta a koronát az Angliát közel négyszáz esztendeje uraló családtól. Fél évszázaddal később a fia, VIII. Henrik kétségbeesetten próbált megszabadulni első feleségétől, hogy nőül vehesse a másodikat, és eközben irgalmatlan eszközök bevetésével megpróbált olyan hatalomra szert tenni, amilyenről korábban még egyetlen király sem álmodott. Ténykedésének következtében az országa többnemzedéknyi időre a megosztottság és a káosz színterévé vált; a vér és az árulás olyan örökségét sikerült megteremtenie, amely megrontotta gyermekei életét és megmételyezte a királyság sorsát.
VI. Eduárd, a gyermekkirály, aki lelkesen hitt az angol egyház megreformálásában, már azelőtt meghalt, hogy láthatta volna álma valóra válását. I. Mária, Aragóniai Katalin kegyvesztetté vált leánya megpróbálta visszaállítani a katolikus egyház uralmát, de ezzel éppúgy kudarcot vallott, mint azzal a szándékával, hogy örököst hagyjon maga után. Őt I. Erzsébet követte a trónon, aki látszólag arra áldozta az életét, hogy megteremtse önmaga, a Szűz Királynő dicsőséges, már-már mesebeli képét, ám a tündéri maszk mögött egy igencsak célratörő asszony rejtőzött, egy olyan személy, aki feláldozta a személyes boldogsága valamennyi esélyét annak érdekében, hogy életben és trónon maradhasson.
A Tudorok bemutatja valamennyi bűnös és szent sorsát, a tragédiákat és a diadalokat, a nagy álmokat és a sötét bűnöket, és fellebbenti a fátylat a Tudor-korról, ámulatba ejtő és borzongást keltő igazságairól, s teszi ezt oly hozzáértő és lebilincselő módon, amelyet nem csupán a történelmi írások, de a regények rajongói is szeretni fognak.