Sáry Gyula : A szabadkőművesség. Avagy a királyi művészet

A királyi művészet már régtől fogva a szabadkőmívesség szinonimája. Ennek történeti háttere, hogy James Anderson anglikán lelkész (Alerden 1660 - London 1739) abban a művében, amely Ősi kötelmek címen a szabadkőmívesség morális szabályzatává lett, többször nevezi királyi művészetnek a szabadkőmívesség gyakorlását. Azonban találhatni rá egyéb, még régebbi utalásokat, amikor a szabadkőmívesség gyökereit kutatjuk. A nagy templomépítő szervezetek egyik legősibbje a Salamon által összehozott templomépítő "királyi" szakemberek csoportja, amelynek története az Ószövetségből ismert és gyakran hivatkozott alap. Csak a legújabb kutatások mutatták ki, hogy az ókor nagy építészeti emlékei nem találomra összeszedett rabszolgák munkája, hanem magasan képzett szakemberek által racionálisan megszervezett, kollektív tevékenység. Az egyiptomi piramisokról terjedt el az a Madáchtól is idézett tévedés, hogy korbáccsal fizetett munkások véres verejtékével készültek e művek. A feltárások mutatják, hogy az építők falvakban laktak, a különböző szakmák szerint elkülönülve, ellátásukat pontos számvetéssel dolgozó hivatalnoksereg szolgálta, és a legmegbecsültebbek azok a mérnökök voltak, akik a területfelmérést, az elképzelés tervrajzait készítették. Aztán ezekből a vándorló szakembercsoportokból jöttek létre az idők folyamán azok az építőpáholyok, amelyek a nagy vagyonnal rendelkezőknek palotákat, várakat építettek. Ezek közül legismertebbek azok a szakember-tömörülések, nevezzük nyugodtan továbbra is építőpáholyoknak, amelyek a királyok fogadalmi templomait, egyházak katedrálisait építették szervezett munkával és szigorú tervezéssel. Európát járták és építettek, mint az ismert Villard de Honnecourt. Bár szépírók könyveiben olvashatunk olyan esetekről, amikor a rossz tervezés nyomán tornyok omlottak össze. A szellemi háttér mindazonáltal kiemelten fontos volt. Az építőpáholyok tudományos vezetéséből alakultak ki azok a szellemi műhelyek, amelyek szimbolikusan a lélek templomának felépítését tartották a legfontosabbnak. Csak utalásképpen, Jézus is a templommal példálózott, amikor szóba került a feltámadása. Tehát az amúgy is sok szimbólummal dolgozó szabadkőmívesség jogosan használja tevékenységére e példázatot.