Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg szerzője hazájában jelképes alak: egyszerre különc arisztokrata, vakmerő pilóta, rajongó szerelmes és nemzeti hős, akinek személyiségét még műveinél is nagyobb érdeklődés övezi. Ezért is keltett hatalmas szenzációt feleségének fotókkal illusztrált emlékirata, amely ötven évig rejtőzött a Saint-Exupéry-hagyatékot őrző hajóbőröndben és most végre feltárta titkát: az igazságot a két "enfant terrible", Antoine és Consuelo közös életéről. Consuelo és Saint-Exupéry kapcsolata nem úgy él a köztudatban, mint legendás szerelem, pedig az emlékiratból kitetszik, hogy 1930-ban két rendkívüli ember találkozott és házasodott össze alig néhány hetes ismeretség után. A rózsa emlékiratai egy szerelmes asszony visszaemlékezése, aki nemrégen veszítette el társát, és önmagát faggatja a múltról. Egy esztendővel férje halála után Consuelo, félve a felejtéstől, elhatározza, hogy megírja szenvedélyes szerelmük történetét. Hamar elkészül a kézirattal, és nyomban elzárja a legendás hajóbőröndbe. Feljegyzéseiről senkinek sem tesz említést. Önmaga számára idézi fel kapcsolatuk állomásait: megismerkedésüket, a bonyodalmakat házasságkötésük körül, amelyet mindkét család hevesen ellenzett, férje gyakori távolléteit, szorongató magányát. Consuelo emlékeiben véget nem érő várakozásként, viharos elválások és még viharosabb viszontlátások sorozataként él házasságuk időszaka. Saint-Exupéry olykor hosszú hetekre és hónapokra eltűnt, hol az égbolton, hol a földön. Mintha állandóan menekült volna valami elől. Azt mondják, a szépséges salvadori fiatalasszony, A kis herceg megbántott és imádott rózsája úgy tudott mesélni, akár Seherezádé. Így igaz. Consuelo forrásértékű írása izgalmas, felkavaró és megrendítő beszámoló egy nagy szerelemről és egy asszony sorsáról. És egy mítosszá kövült íróról, aki felesége emlékeinek tükrében a modern kor rettenthetetlen lovagjából és feddhetetlen hőséből visszaváltozik esendő, hús-vér emberré, ezáltal nyerve el igazi nagyságát.