Habermas, Jürgen - Lyotard, Jean-Francois - Rorty, Richard : A posztmodern állapot

Több helyen ceruzás aláhúzással, bejegyzéssel, jelölésekkel.

A könyv a 148-149. oldalaknál megtörik.

Sorozat: Horror Metaphysicae.
Fordította: Angyalosi Gergely, Nyizsnyánszki Ferenc, Orosz László, Bujalos István.

A könyv Lyotard terjedelmes - a kötet mintegy felét elfoglaló - és a problémát exponáló tanulmányával kezdődik. Már a legelső mondatok elevenbe vágnak: "A tanulmány tárgya a tudás állapota a legfejlettebb társadalmakban. Ezen állapot "posztmodern" elnevezése mellett döntöttem". A szót, amelyet az amerikai kritikusok és szociológusok a tudomány, az irodalom és a művészetek 19. század végi változásaira alkalmaznak, Lyotard az "elbeszélések" válságához kötődő változásokkal összefüggésben használja. Az elbeszélés fogalmat Lyotard a narratív módszereket használó tudományokkal kapcsolatban emlegeti, s megállapítja, hogy "a tudomány mércéje alapján az elbeszélések többsége mesének bizonyult". Lyotard ebben a tanulmányban - amely egyébként a québeci egyetem felkérésére készült - abból indul ki, hogy a tudományos-technológiai fejlődés (nyelvelméletek, kibernetika, informatika, számítógép, információtárolás, adatbankok, számítógép-nyelvek, gépi fordítás stb.) következtében a tudás természete, "státusa" is megváltozik: "csak akkor haladhat az új csatornákon és válhat operácionálissá, ha az ismeret informatikai mennyiségekké (bitekké) alakítható át. Vagyis: az új kutatási irányokat az szabja meg, hogy lehet-e az esetleges eredményeket a számítógép nyelvére lefordítani"? A posztindusztriális korban a tudás jelentősége megnő, informatikai áruvá válik, sőt, a hatalomért folytatott világméretű versengés legfontosabb tétje lehet. Elképzelhető - írja Lyotard -, hogy a jövőben az információ fölötti rendelkezésért ugyanúgy fognak harcolni, mint azelőtt egy terület fölötti uralomért. A továbbiakban a narratív és a "tudományos tudás" természetét, kettejük kapcsolatát elemzi, szól a tudományos tudás sajátosságairól, végezetül pedig azokról a kritériumokról, amelyeknek a posztmodern korban a felsőoktatásnak is meg kell felelnie. Habermas tanulmánya - amely egyébként az Adorno-díj átvételekor elmondott beszédének szövege - a kulturális modernséggel foglalkozik - esztétikatörténeti áttekintés kíséretében. Rorty pedig a kötetben közzétett írásaiban a "posztmodern burzsoá liberalizmus" eszméjét védelmezi - önmagát is e felfogás követői közé sorolja -, illetőleg igazságot igyekszik tenni Habermasnak és Lyotard-nak a posztmodern fogalma körüli vitájában - hol az egyiknek, hol a másiknak adva igazat. A tanulmányok gazdag jegyzetanyagot tartalmaznak, módot adván ezzel a téma további tanulmányozására.