kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Nancy, Jean-Luc : A portré tekintete
- leírás
- további adatok
Sorozat: Elmegyakorlat - Műcsarnok könyvek 06.
"A portré tekintete" egy klasszikus, örök műfaj, az arckép problémájának elméleti kérdéseit foglalja össze négy fejezetben. Az önálló portré kialakulását a reneszánsz korban felbukkanó új emberképpel, a modern individuum megjelenésével állítja összefüggésbe, amelynek manapság kiélesedő paradoxonjai a szerző állítása szerint már a műfaj/műtípus e korai korszakában pontosan megfigyelhetőek voltak. Az elméleti alapvetés után Nancy három fogalom mentén tárgyalja a portré általános művészetelméleti fogalmát, amelyek messze túlmutatnak az adott probléma horizontján: a portré "hasonlít", ezt a hasonlóságot azonban maga teremti meg, a portré "felidéz", de egy olyan múltat, ami soha nem volt jelen, és a portré "rám tekint", fizikai létén túl egy metafizikai, néha teológiai dimenzióval is rendelkezik. Nancy nem a portré eredetét, vagy történetét kutatja, nem abból kívánja megérteni, hogy mi a portré (lényege). A portré - olyan kép, amely egy személyt önmagáért jelenít meg - tárgya az abszolút szubjektum, ennél fogva a probléma átalakul annak kérdezésévé, mit is jelent abszolútot festeni?
"A portré tekintete" egy klasszikus, örök műfaj, az arckép problémájának elméleti kérdéseit foglalja össze négy fejezetben. Az önálló portré kialakulását a reneszánsz korban felbukkanó új emberképpel, a modern individuum megjelenésével állítja összefüggésbe, amelynek manapság kiélesedő paradoxonjai a szerző állítása szerint már a műfaj/műtípus e korai korszakában pontosan megfigyelhetőek voltak. Az elméleti alapvetés után Nancy három fogalom mentén tárgyalja a portré általános művészetelméleti fogalmát, amelyek messze túlmutatnak az adott probléma horizontján: a portré "hasonlít", ezt a hasonlóságot azonban maga teremti meg, a portré "felidéz", de egy olyan múltat, ami soha nem volt jelen, és a portré "rám tekint", fizikai létén túl egy metafizikai, néha teológiai dimenzióval is rendelkezik. Nancy nem a portré eredetét, vagy történetét kutatja, nem abból kívánja megérteni, hogy mi a portré (lényege). A portré - olyan kép, amely egy személyt önmagáért jelenít meg - tárgya az abszolút szubjektum, ennél fogva a probléma átalakul annak kérdezésévé, mit is jelent abszolútot festeni?