A könyv fejtegetései felölelik a műfajokra vonatkozó alapvető ismereteket, elméleti tárgyalásuk eredetét és módját. A szerző a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság elnökségi tagjaként nemcsak a világ minden táját képviselő kutatókkal ismerkedhetett meg, hanem olyan elméleti koncepciókkal is, amelyek megpróbálták integrálni a szinte összemérhetetlen, a komparatisztika hagyományos eszközeivel megközelíthetetlen eltéréseket. Ezek az ismeretek inspirálták a műben alkalmazott új módszert, a kvázi egyszerre tárgy- és metanyelvi felfogást, amely túlhatol a történeti és elméleti poétika klasszikus megkülönböztetésén. Így nem egyszerűen az eddigi műelméletek korrekcióját nyújtja, hanem visszatér az alapokhoz ? mindenekelőtt Arisztotelész Poétikájához és annak modern, posztstrukturalista kritikájához ?, és figyelembe veszi az Európán kívüli művésziséghagyomány alapvonásait is. Hipotetikusan eljut a műnemek eredeztetésének alapfeltételeihez, és ezekre alapozza rendszerét, amely eltérően az eddigiektől, nem hármas vagy négyes osztatú. A lírán és drámán kívül tartalmaz egy betöltetlen harmadik helyet, amely többféle módon értelmezhető, helyettesíthető be és fejleszthető ?komplett? hármas osztatú műnemelméletté.