A szerző elhatározásához híven igyekszik a címben megadott magyar tájak pálos rendjének történetét leírni, mégis, a kezdetek ismertetésekor bőven és alaposan foglalkozik a remeteség kialakulásával, renddé szerveződésével, a pilisi betelepedéssel, a rend alapeszméivel.

Rövid fejezetet szentelt a pálos műveltségnek főként Gyöngyösi Gergely, Kisbán Emil, Mályusz Elemér, Hóman Bálint, Kardos Tibor, V. Kovács Sándor, írásai alapján. Bibliafordításokról nem írt, pedig az első teljes magyar nyelvű bibliát, két pálos (Báthory László és Bálint testvér) fordította egy moldovai kolostorban. Ez képezte alapját minden későbbi kiadásnak. Örömmel olvastam, hogy kiemelte Gyöngyösi Gergely irodalomtörténeti munkásságát és „az apró termetű Csanádi Albert” írói tehetségét. Értékeli a rend kőfaragóit is.

Kiemelte a pálosok Mária tiszteletét és hazaszeretetét. A rend minden ünnepe, zarándoklata, kegyhely kultusza vele kapcsolatos. Tulajdonképpen a jellegzetes magyar „fehér katolicizmus” ké- pe bontakozik ki előttünk.