Balázs Gusztáv : A nagyecsedi oláh cigányok tánchagyománya - The dance tradition of vlach gypsies in Nagyecsed

(Cigány Néprajzi Tanulmányok 3. - Studies in Roma Ethnography 3.)

Nagyecsed Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legrégebbi magyarlakta települése, ahol az anyakönyvek tanúsága szerint az 1700-as évektől élnek letelepedett cigányok ("újmagyarok"), akik hagyományos foglalkozásaikat űzték: vályogvetés, kovácsolás, zenélés stb. A nagyecsedi oláh cigányok késői betelepedésüknek köszönhetően még ma is zárt közösséget alkotnak, megőrizve nyelvüket, hagyományaikat, így táncaikat is. Nagyecsed táncos falu hírében állt és áll még ma is. A cigányok a legkülönbözőbb alkalmakkor hódolnak e szenvedélyüknek, pl. halottvirrasztás közben. Az évszázadok folyamán "táncos dinasztiák" alakultak ki, ahol a gyerekeket már csecsemőkortól tanítják a táncra. Először csak úgy, hogy minden táncos alkalomra magukkal viszik őket a szülők, majd a járástanulással egyidőben kezdődik az igazi tánctanítás. A táncalkalmak közül (keresztelő, eljegyzés, bevonulás stb.) a lakodalommal foglalkozik bővebben a szerző, melynek keretében sorra veszi a különböző oláh cigány lakodalmi szokásokat (lánykérés, étkezés stb.). Különböző korú "adatközlők" ismertetik az oláh cigányok viseletét, magatartásukat, mely tánc közben igen szemérmes és tartózkodó. A cigánytánc szolisztikus jellegű, csoportosan ritkán táncolják, így négy típusa alakult ki: férfi, női, páros cigánytánc és cigánycsárdás. Ezek részletes bemutatása mellett a szerző rajzos táncleírásukat is közli, melynek alapján előadhatók. - A kétnyelvű (magyar-angol) kiadványt kották, fekete-fehér fotók, valamint bőséges irodalomjegyzék és anyakönyvi kimutatások egészítik ki. A tánchagyományokkal, cigány néprajzzal foglalkozó szakembereknek ajánlható kötet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében helyismereti törzsanyag.