A regény főhősét, Marcellot kamaszkorától haláláig kíséri el a regényíró. A műnek csak címe és egy-két, jobbára elrejtett utalása céloz valami szimbolizmusra, valójában egyetlen sors megformálását adja a mű. A kis Marcello életében a legdöntőbb időszak a kamaszkor volt: lányos külseje miatt osztálytársai csúfolódásának állandó céltáblája, egy gyilkossággal végződő homoszexuális kaland főhőse. Az ösztönök zűrzavarától, a szenvedélyek végletességétől megzavarodva, megriadva minden vágya normálisnak lenni. E normalitást véli megtalálni a fasizmusban, a házasságban és a pontosan teljesített hivatali kötelezettségben. A regény tulajdonképpen arról szól, hogy a tiszta szándékú, önmagát állandóan nevelni igyekvő, hivatását pontosan betöltő Marcello miként esik a gyermekkorinál sokkal súlyosabb és tragikusabb csapdákba. Ott keresi a normalitást, a józanságot és tisztességet, ahol annak feltalálására semmi esély sincs, úgy próbál megszabadulni a bűntudattól, hogy egyre nagyobb bűnöket követ el. A gyermekkori "ártatlan" és következmények nélküli gyilkosságért azzal törleszt, hogy megszervezi, a végrehajtásig kidolgozza és "lebonyolítja" volt professzora, a baloldali Quadri megölését. De aláaknázott "normális" házassága is: felesége nemcsak perverz kapcsolatokban élt egy vénséges, szadista ügyvéddel házasságkötésük előtt, de nyitott a homoszexuális megkísértések számára is. A csőd nemcsak egyre nyilvánvalóbb, de egyre mélyebb is. Nem kétséges, ezután, mi is lesz a nyomatékosító záradék...