„Ő egy szabad ember" - mondta François Mitterand 1995-ben, Ernst Jünger századik születésnapján. És Jünger esetében valóban egy szabad, jobban mondva a világ izmusainak béklyóitól megszabadult emberről beszélhetünk. Az igazi gondolkodó példaképe, aki - mint ahogyan maga írja - birtokolja a vezérkulcsot, a gondolkodás szabadságának, összes kapujának megnyitásához szükséges eszközt. Ki volt azonban Ernst Jünger? - teheti fel a kérdést sok magyar olvasó, noha a világ legtöbb országában a neve nemhogy nem cseng ismeretlenül, de a legnagyobbak között tartják számon.4 Franciaországban a francia-német megbékélés szimbólumának tekintik, de műveinek nagy része hozzáférhető angol, spanyol vagy éppen olasz nyelven is - a mindennapi irodalmi diskurzus részének tekinthető.

A képzeletbeli mediterrán tájon, sőt képzeletbeli korban játszódó, rendkívüli nyelvi erővel megírt regény a modern kor legfontosabb felvetéseit: a felelősség, a közösség, az emberi kapcsolatok értékének és az értékek pusztulásának kérdéseit boncolgatja a maga különleges, míves módján. A történet elbeszélője életének azt a korszakát eleveníti fel, amikor a márványszirtekre épített kolostorban a környék botanikai leírását végezte. A szöveg tulajdonképpeni főszereplője ez a "kultúrtáj", amellyel az ott lakók harmóniában élnek, ám amelyet veszélyeztet a környékbeli erdők korlátlan ura: a főerdész és kíméletlen hordája.