A magyar pálinka című kötet röviden bemutatja a világ és Magyarország jellemő égetett szeszes italait. A nyelvemlékeknek és más írott forrásoknak, valamint a szeszes le-párlás ipartörténeti emlékeinek köszönhetően rekonstruálható a magyar pálinka története. Itt található meg a magyar pálinkafőzés történetének és jelenének legalaposabb bemutatása: a lepárlás sernevelő-házakban" való megjelenésétől az égettboros céheken át a szesz- és likőrgyárakig, illetve a mai főzés helyszínei: a helyi főzdéktől a különböző zugfőzdékig (kukta-típus, dunántúli lavór-típus, vándorüst, alföldi zug-főzés).Részletesen foglalkozik a kötet a pálinka alapanyagával, a szeszfőzés szokásaival (Szent Mihálytól Szent Györgyig a pálinkafőzdében), valamint a pálinkához kapcsolódó folklórral (a fogyasztás mindennapi és jeles napi alkalmai, butellafeliratok, szólások, anekdoták, jóslások, hiedelmek, gyógyítások). A krampampulitól, a rozsólistól, a potyapálinkától a tojás- vagy kenyérpróbáig sok apró, eddig le nem írt Balázs Géza.