Ha a magyar földet és a magyar embert határozott körvonalú, erős jellegzetesség juttatja a más nemzetekhez tartozó művelt emberek eszébe, milyen az a kép, amely a magyarságról az idegen közvéleményben él? A képanyaggal gazdagon illusztrált kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit adott Európának a “magyar arc”, mi Magyarország kulturális szerepe Európa életében? Hankiss János professzor kultúrtörténete egy emberöltő után jelenik meg újra, és aktualitásából mit sem vesztett az évtizedek alatt. Dr. Hankiss János ny.egyetemi tanár a háború előtt legfontosabb feladatának tekintette: intézeti munkáját a Debreceni Francia Intézetben, a hazai népművelést és a magyarság értékeinek közvetítését szerte Európában és a világban. S miközben minden idegszálával hitt ennek a népnek az értékében, az ország küldetésében, világosan látta, hogy a magyar kultúra akkor válik teljessé, ha Európába és a világba is kisugárzik. A magyar szellem a középkorban éppúgy, mint később – azon kívül, hogy vére áldozásával megvédte a nyugatot a barbár keleti támadások ellen -, sokat tett hozzá Európa eszmeiségéhez, régtől fogva ezer szállal kötődött a nyugati civilizációhoz, kultúrához; gondoljunk csak a céhtanoncok külföldi tanulmányútjára, festőink barbizoni munkáira, költőink párizsi kalandozásaira; arra, hogy az ország Szent István korában elsőként vette fel a kereszténységet, és tette fel mementóul a királyi koronára a keresztet; a királyi család tagjai oly komolyan vették küldetésüket, hogy Szent Erzsébetet, Boldog Margitot adták a krisztusi gondolatnak és hivatásnak. Boldog Özséb a pálos rendet alapította, magyar lányok lettek Európa fejedelmeinek feleségei, ugyanakkor onnan is hoztak feleséget a magyar uralkodók. Ez a könyv, amely a készülőben lévő nemzetközi városi találkozó idejében jelent meg, ahová a fél világ szakértőit várták, a kellő pillanatban jelent meg, ahhoz, hogy bemutassa a magyar lelkiséget, a tettrekészséget, a munkát, amely itt folyik, és nem utolsósorban azokat a művelődési, művészeti, zenei alkotásokat, amelyek ezen a földön születtek. Talán nem csoda, ha ez a kis nép többet és fontosabbat hívott életre, mint sok más, jobb (és sokkal nyugodtabb) körülmények között élő nép: hiszen képes volt arra a tettre, hogy ahol elakadt vagy ahol mások jobbak voltak, behívjon német (ipar, földművelés), holland (üzletember, termelő), olasz (építészek), bolgár (kertész, termelő), tót (kézimunka, szakmák), román (erdőművelés, állattenyésztés) stb. szakembereket, akik közül sokan letelepedtek, és értékes, szorgalmas tagjai lettek a társadalomnak. Sokan magyarokká váltak, büszke sváb felvidéki és erdélyi szász családfők vállalták magyarságukat, hogy csak Márai nevét említsük a sok közül azért, mert ő volt Hankiss János mellett az, aki az európai gondolatért mindig és csökönyösen síkra szállt!