Menandrosz : A lenyírt hajú lány - Vígjátékok

Sorozat: Az ókori irodalom kiskönyvtára.
Utószó és jegyzetek: Tegyey Imre.

Menandrosz (i. e. 342–kb. 293) az újkomédia legnagyobb mestere, de sajnos az egyetlen is, akitől hosszabb részleteket, a közelmúltban pedig egy teljes vígjátékot hoztak napfényre a kutatások. Alig huszonegy éves volt, amikor első darabját bemutatták – nem sokkal az athéni felkelést elfojtó makedón megszállás után.
Menandrosz rendkívül termékeny költő volt, állítólag száznál több komédiát írt. Régészeti leletek tanúsítják, hogy az ókor utolsó századaiban a legismertebb szerzők közé tartozott a római birodalom távoli tájain is. Még a középkori Bizáncban is huszonnégy darabját őrizték, de azután szinte nyomtalanul eltűnt az irodalmi köztudatból – alig néhány aforizma őrizte meg emlékét.
Menandrosz igazi feltámadása mégis csak a múlt századi papiruszkutatásokkal kezdődött. 1905-ben találták meg egy nyolcvan sornál hosszabb töredékét, majd további négy vígjátékának terjedelmesebb részleteit, s ezek egyike (az Ítéletkérők) kétharmad részben, a másik (A levágott hajú nő) fele részben vészelte át az évezredeket. 1957-ben pedig egy svájci magángyűjteményben megtalálták azt a huszonegy lapból álló papiruszkódexet, amely – jelentéktelen hézagoktól eltekintve – teljes egészében tartalmazza Menandrosz i. e. 317-ben (vagy 316-ban) bemutatott s első díjjal jutalmazott vígjátékának, az Embergyűlölőnek a szövegét.