Harmadik kiadás.

Esterházy Péter esztétikai-publicisztikai munkásságának első kötete először 1988-ban jelent meg. Az azóta eltelt két évtized nem tudott kárt tenni az akkor „aktuális” szövegekben, melyek elsősorban Esterházy saját írásművészetének értelmezését tartalmazzák. Az írások nagy része olyan címet vagy alcímet kapott, amely magyar írók, költők személyéhez, könyveihez, gondolataihoz vagy íróságához kötődik, sorrendben: Kosztolányi, Ottlik, Örkény, Hamvas, Mészöly, Móricz, Vasadi Péter, Petőfi és Csáth Géza. Az egyszerre munkanapló, esszé és ars poetica típusú szövegek összessége egyfajta személyes irodalomtörténetté formálódik, mely az akkoriban átalakuló kánonra is hatást gyakorolt. A kitömött hattyúban egy olyan belső köznyelvet (Balassa Péter) hozott létre a szerző, melyen azóta is csak ő tud beszélni, írni – már akkor is fociról, a foci ürügyén megint irodalomról; képzőművészet kapcsán megint irodalomról; filmforgatókönyv-(utó)írásban bundáskenyérről és Egy magyarról New Yorkban.