Mnouchkine, Ariane - Fabienne Pascaud : A jelen művészete

Sorozat: Krétakör Könyvek.

A könyv Fabienne Pascaud, francia színházi kritikusnak 2002 augusztusától 2004 júliusáig lezajlott 16 beszélgetését tartalmazza Ariane Mnouchkine francia rendezővel, a Théâtre du Soleil megalapítójával, számos legendás színházi előadás létrehozójával.
A Théâtre du Soleil nemzetközi társulatának tevékenysége 44 éve tartja szellemi mozgásban és izgalomban a közönséget, s tud újabb és újabb társadalmi és esztétikai kihívásokkal megbirkózni. Egy Magyarországon kevésbé ismert területre enged bepillantást: a párizsi Théâtre du Soleil emberközpontú alkotóműhelyének működésébe.
Ariane Mnouchkine radikális – majdnem 50 év tapasztalataival alátámasztott - nézeteket vall színházról, társulatról, a létről, az embert körülvevő világról.
A két éven keresztül zajlott beszélgetések nem csupán az előadásokról szólnak, hanem Ariane Mnouchkine-ról, az emberről, a nőről – egy olyan világban, amelynek tükrözésére a művész dolga adott keretek között a leghitelesebb formákat keresni.
A könyvet Fehér Anita, Khaled Abdo Szaida, Kőrösi Petra és Molnár Zsófia fordította, akikben az a közös, hogy tapasztalataik a magyarországi francia nyelvű színjátszásban gyökereznek. Kőrösi Petrának, akárcsak a könyvet gondozásba vevő Krétakör-producer Gáspár Máténak személyesen is volt alkalma a francia színház „nagyasszonyával”, Ariane Mnouchkine-nal együtt dolgozni.
„Szerintem egy rendezőnek mindenekelőtt az a feladata, hogy eszközöket adjon a színésznek ahhoz, hogy hogyan ne legyen realista. A színész egy búvár, aki a lélek mélyére merül, ott szenvedélyeket gyűjt, felhozza, kapargatja, lekeféli, farigcsálja őket, amíg testi jelekké nem válnak. Metaforává alakít egy érzést. Tudja, hogy nincs vég nélküli mozdulat, egyik mozdulatlanságtól megy a másikig, mint a táncosok, akik még a levegőben is megállnak. Csend nélkül nincs zene. Nincs erő nyugalom nélkül. Nincs óceán, amelyet ne határolna partvidék. Figyeljen. Minden igaz, minden magában a pillanatban történik, soha nem később, soha nem előbb, játsszon a jelenben, csak egy dolgot egyszerre. Teljesen felejtse el az előző állapotát, hogy a jelent játszhassa el. Figyeljen. Tudjon elengedni, elengedni és az állapotok sokszerûségének kitenni magát. Figyeljen. Lássa, mi történik saját magában, természetesen, de lássa magát a történelemben is, és soha ne hagyja a képzeletet bezárulni.”