Török Petra (szerk.) : A határ és a határolt - Töprengések a magyar-zsidó irodalom létformáiról

"A Nyugat előzményének tekinthető folyóiratok és maga az Ignotus által főszerkesztőként jegyzett lap megindulása mintegy a kiteljesedését jelenti annak a folyamatnak, amelynek során a zsidó származású irodalmárok az 1880-as évek második felétől kezdve egyre meghatározóbb szerepet töltöttek be a magyar irodalom életében. Ez az időszak egyszersmind a legkomolyabb modernizációs kísérletek korszaka is volt. E modernizációs kísérletek az asszimilálódott zsidóság egy részének kezében felhalmozódott banki és kereskedelmi tőke segítségével kívánták átformálni az ország feudalisztikus hagyományú gazdasági és társadalmi szerkezetét, ami már hosszú ideje elengedhetetlen feltétele volt egy polgárairól gondoskodni képes európai állam kialakításának. A változó intenzitású asszimilációs mozgalmak, valamint a társadalmi modernizáció eszmei tartalmait a XIX. század második felének nemzeti liberalizmusa határozta meg, amely azonban a kiegyezést követő évtizedekben egyre kevésbé számíthatott a társadalmi elit egyetértésére, mert az állami irányítás modelljei, illetve a modernizáció támaszát jelentő középosztály szerkezete és önszemlélete nem volt összeegyeztethető azzal a nemzetfogalommal, amelynek jegyében a kiegyezés és vele összefüggésben a recepciós törvény megszületett. E fogalom a nemzetet valamilyen nehezen megragadható (nyelvi? lelki? etnikai? történeti-kulturális?) egységként határozta meg, amely deklarációiban a felekezeti különbségeket az állami életen kívülre helyezte ugyan, valójában azonban ennél sokkal kisebb különbségeket is devianciaként kezelt. Mindazok a kérdések, amelyek a történeti folytonossággal vagy szakadással, valamint a modernizáció társadalmi kétségeivel kapcsolatba hozhatók, az irodalomban és az irodalomkritikában először a Nyugat írói mozgalmának fellépésekor kaptak nagy hangsúlyt.

E szerteágazó problémaköteggel szembesülve érdemes elsőként a "magyar-zsidó irodalom" kifejezését megvizsgálni. A kötet szerkesztője a szövegekhez utólag kapcsolt előszó megfogalmazásakor érzékelte, hogy idézőjelekkel gyengítenie kell a konferencia és a könyv címének leíró jellegét, amely annak bizonyosságát sugallja, hogy van magyar-zsidó irodalom, csupán a létformáiról érdemes vitát kezdeményezni: "az egész eszmecsere egy olyan fogalom definiálását kísérelte meg, melynek még pontos jellemvonásait is csak bizonytalankodó, és korántsem irodalomtudományi terminusokkal próbáltuk leírni. Ezért szólt ez a konferencia a »határ«-ról és a "határolt«-ról. Nem tudjuk pontosan, hogy mely művek és szerzők körére gondolunk, amikor kimondjuk a magyar-zsidó irodalom kifejezést: az értelmezési tartomány - a határolt bizonytalan." Egyetértés csupán arról bontakozik ki a kötet eltérő álláspontokat képviselő szerzői között, hogy akár létezik, akár nem létezik, a felvázolt horizontok alatt akár megközelíthető, akár megközelíthetetlen az a fenomén, amelyet a "magyar-zsidó irodalom" jelöl, értelmezésének és elbeszélésének kerete kizárólag a magyar irodalom története lehet.

Az előadások egy másik csoportja az asszimiláció történeti összefüggésében, illetve a hozzákapcsolódó ideológiai mozzanatok erőterében vizsgálja e szerteágazó problémaköteget. Érdekes Ungvári Tamás munkája, amely a "magyar-zsidó irodalom" kölcsönösségére tekintettel a húszas, harmincas évek asszimilációs stratégiáit veszi számba. Az értékelés rögzített pontja, amelyhez a különböző magatartásmodelleket viszonyítja, a zsidótörvényekkel bevezetett holocaust. Én magam két okból sem vagyok benne bizonyos, hogy a háborús zsidóüldözés megfelelő hátteret nyújt az értelmezéshez, még akkor sem, ha a nürnbergi törvények visszamenőleg is megkérdőjelezték az ősök asszimilációját. Egyrészt azért nem, mert a holocaust téridejében a különbségekre való tekintet nélkül minden beilleszkedési kísérlet sikertelennek bizonyul, holott - és valójában ez ad okot a töprengésre - a második világháború után, az 1948-tól 1953-ig terjedő időszak megváltozott társadalmi feltétetelei között az asszimiláció neológ modelljének törekvései ugyanúgy felerősödtek, mint a cionizmus érzésvilága. Másrészt az is vitatható, hogy azokkal a fogalmakkal, amelyekkel a húszas, harmincas évek publicisztikája élt (mert a viták jellemző módon főleg újságcikkekben dúltak), meg lehet-e egyáltalán érteni az asszimiláció kérdését."
Schein Gábor