kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Ismeretlen [Blaschek Sámuel?] : Plan der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth bei dem Eisgang des höchsten Wasserstandes vom 15-ten auf den 16-ten März 1838.
[Az 1838-i pest-budai jeges árvíz lithografált térképe.]
- leírás
- további adatok
Litográfia, Schmid J. nyomása, kiadta az 5. tábori tüzérezred.; 58,5 x 41,7 cm.). Kelt: Salzburg den 12ten May 1838. Aláírás: Schilling majorHajtásnyomokkal, a lap jobb felső sarkánál halvány elszíneződés (ún. papírrozsda), jobb szélén, a keretdíszítésnél, két helyen apró hiány, egyébként szép állapotban.
Ritka lap! Fenti térképet stílusjegyei alapján nem kizárt, hogy a korszak egyik jeles térképkészítője Blaschek Sámuel rajzolta. - A térképen a tervezett levezető csatorna berajzolva. Schilling utászőrnagy (Salzburg) alig két hónappal az 1838. márciusi nagy pesti árvíz után nyújtja be a bécsi Hadmérnöki Főigazgatóságra (General Genie Direction) egy a Margit-sziget és a Csepel-sziget közt a pesti oldalon létesítendő 2880 öl, azaz 7200 láb hosszú levezető csatorna megépítésének a tervét. A csatorna e terv szerint nagyjából az akkor még nem létező Nagykörút vonalát követte volna kb. a mai Szent István parktól kb. a Boráros térig. Szűken vett árvízvédelmi funkcióján túl teraszosra tervezett, hármas osztatú árterével, kiegészítő építményeivel a lagúnák városának, Velencének emlékét is kelti. Schilling munkája annyira közvetlenül az árvíz után készült, hogy megelőzte az Akadémián, majd több hazai és külföldi lapban 1838. júl. 9-én meghírdetett árvízvédelmi pályázatot. A térképmező bal felső sarkában Pest városrészenkénti utcanév-mutatója, alatta jelmagyarázat: a ferde vonallal sraffozott házak megmaradtak, a feketére sötétítettek összedőltek, a keresztekből álló vonal pedig az árvíz legnagyobb kiöntésének vonalát adja. A térkép Pestet, Budát és Óbudát ábrázolja az óbudai Nagysziget (ma Hajógyári-sziget) közepétől a Tábori kórházig. Jól láthatók rajta a magaslatok, és az a néhány kisebb folt a pesti belvárosban, ahová az ár elől a lakosság menekült. A pusztulások jelzéseiből látható, hogy Óbuda, a Teréz-, József- és Ferencváros nagy része szinte teljes egészében víz alá került, hiszen óriási foltokban egyetlen ép ház sem maradt. A térképen az utcákra, terekre rájelölték az ott mért legnagyobb árvízmagasságokat, Reitter Ferenc Duna-szabályozás Buda és Pest között c. műve (Pest, 1865) valószínűleg ezen térkép alapján közli a részletes elöntési magasságokat. A térképmező jobb felső sarkában található táblázat a Pest és Buda házaiban történt károkat veszi számba városrészenként és összesítve (Pesten a Belváros, Lipótváros, Terézváros, Józsefváros és Ferencváros, Budán Újlak és az Országút, Víziváros, Tabán vagy Rácváros és Óbuda adatait adja). A táblázat szerint Pest 4254 házából 2281 összedőlt, 827 megsérült, Budán a 3251 házból 601 omlott össze és 536 szorult javításra, de a hivatalos adatok utólagos korrekcióra szorulnak: pl. az óbudai zsidóság 22 elpusztult házát egyik statisztikába sem számolták bele.
Ritka lap! Fenti térképet stílusjegyei alapján nem kizárt, hogy a korszak egyik jeles térképkészítője Blaschek Sámuel rajzolta. - A térképen a tervezett levezető csatorna berajzolva. Schilling utászőrnagy (Salzburg) alig két hónappal az 1838. márciusi nagy pesti árvíz után nyújtja be a bécsi Hadmérnöki Főigazgatóságra (General Genie Direction) egy a Margit-sziget és a Csepel-sziget közt a pesti oldalon létesítendő 2880 öl, azaz 7200 láb hosszú levezető csatorna megépítésének a tervét. A csatorna e terv szerint nagyjából az akkor még nem létező Nagykörút vonalát követte volna kb. a mai Szent István parktól kb. a Boráros térig. Szűken vett árvízvédelmi funkcióján túl teraszosra tervezett, hármas osztatú árterével, kiegészítő építményeivel a lagúnák városának, Velencének emlékét is kelti. Schilling munkája annyira közvetlenül az árvíz után készült, hogy megelőzte az Akadémián, majd több hazai és külföldi lapban 1838. júl. 9-én meghírdetett árvízvédelmi pályázatot. A térképmező bal felső sarkában Pest városrészenkénti utcanév-mutatója, alatta jelmagyarázat: a ferde vonallal sraffozott házak megmaradtak, a feketére sötétítettek összedőltek, a keresztekből álló vonal pedig az árvíz legnagyobb kiöntésének vonalát adja. A térkép Pestet, Budát és Óbudát ábrázolja az óbudai Nagysziget (ma Hajógyári-sziget) közepétől a Tábori kórházig. Jól láthatók rajta a magaslatok, és az a néhány kisebb folt a pesti belvárosban, ahová az ár elől a lakosság menekült. A pusztulások jelzéseiből látható, hogy Óbuda, a Teréz-, József- és Ferencváros nagy része szinte teljes egészében víz alá került, hiszen óriási foltokban egyetlen ép ház sem maradt. A térképen az utcákra, terekre rájelölték az ott mért legnagyobb árvízmagasságokat, Reitter Ferenc Duna-szabályozás Buda és Pest között c. műve (Pest, 1865) valószínűleg ezen térkép alapján közli a részletes elöntési magasságokat. A térképmező jobb felső sarkában található táblázat a Pest és Buda házaiban történt károkat veszi számba városrészenként és összesítve (Pesten a Belváros, Lipótváros, Terézváros, Józsefváros és Ferencváros, Budán Újlak és az Országút, Víziváros, Tabán vagy Rácváros és Óbuda adatait adja). A táblázat szerint Pest 4254 házából 2281 összedőlt, 827 megsérült, Budán a 3251 házból 601 omlott össze és 536 szorult javításra, de a hivatalos adatok utólagos korrekcióra szorulnak: pl. az óbudai zsidóság 22 elpusztult házát egyik statisztikába sem számolták bele.