A kötetek felölelik az író szellemi és tárgyi hagyatékát, gazdagítják a regényolvasók Jókai-képét és az irodalomtörténészek tudását. Azt mutatják meg, amit eddig még így tényleg nem ismertünk. Bevezetnek egy nagypolgári körülmények között élő szerző gazdagon berendezett alkotóműhelyébe, megmutatják azt a miliőt, amely körülvette és otthonossá tette mindennapjait, a tárgyakat, amelyek inspirálták, amelyekhez személyes élmények kapcsolták, amelyeket olykor maga készített, vagy jó ismerőseitől kapott. A hagyatékában megmaradt konkrét "példák" segítségével véleményt alkothatunk a képzőművészetekhez fűződő szoros kapcsolatáról, s arról is, hogy milyen volt ő, a maga fizikai valójában: parókában és anélkül, felöltőben és háziköntösben, vagy írófejedelemként olajfestményen, esetleg szoborként ábrázolva. Bepillanthatunk kéziratos mappáiba, megnézhetjük, mi borította a "bástyának", "bűvkörének" nevezett, leginkább hozzánőtt bútordarabot, az íróasztalát. Bár e kötetek csak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kéziratait veszik számba, így is megdöbbentő ez a szép, egyenletes lila tintaírással írt kéziratmennyiség, amely tehát csak része az egész hagyatéknak.