Talamon Alfonz szövegeit leggyakrabban Franz Kafka, Gabriel García Márquez vagy Bohumil Hrabal regényeivel szokás kapcsolatba hozni, s nem véletlenül. Talamon olyan poétikát alakított ki, amely a latin-amerikai mágikus realista regénytechnikából éppúgy táplálkozik, mint a francia noveau roman stílusából vagy Kafka hátborzongató álomlátásaiból.

Talamon Alfonz életműve a szerző tragikusan korai halála miatt ma már lezártnak tekinthető. Megérett az idő arra, hogy egy kötetben összegyűjtve mérlegre tehessük ezt a különös, megkapó erejű szövegvilágot. Szerzőjük üstökösként robbant be a magyar irodalomba. Húszéves korában jelent meg első kötete, A képzelet szertartásai, amelyből már következtetni lehetett arra, hogy egy nagy formátumú tehetség jelenti be magát. A (talán) egyetlen Talamon-regény, a Gályák Imbrium tengerén oldalakat teleindázó mondataival már az érett talamoni stílus jellemzőit mutatja, éppúgy, mint Az álomkereskedő utazásai, amelyért szerzőjük Madách-díjat kapott.
Az utolsó könyv, a Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából című műfajilag igen nehezen sorolható be bárhová. Laza novellafüzérnek, de akár regénynek is felfogható. Befejezetlen maradt, amit azért is sajnálhat az olvasó, mert ez a mű új perspektívát nyitott a talamoni poétika előtt, ahogy Grendel Lajos írja a kötet utószavában, az anekdota és a humor felé fordította a szöveg jelentéseit.
Kötetünk azokat a Talamon-írásokat is tartalmazza, amelyek a szerző életében elszórtan, különböző folyóiratokban jelentek meg.