A borító- és a kötésterv Tettamanti Béla munkája.

„Rövid, ​igaz történetek, megjegyzések, feljegyzések, kuriózumok gyűjteménye” – így jellemezte Molnár Ferenc ennek a kis kötetnek hatvannyolc miniatűrjét. Majd mindjárt elöljáróban azt írta: „Toll, mert könnyű. Toll. mert elrepül. Toll, mert írni is lehetett volna vele. Sok toll, egymáshoz nőve: szárny, amivel emelkedni lehet. De ez itt csak szeszélyesen, lazán van összerakva. Eddig elszórtan hevert mind a memóriámban, nem is az összegyűjtésre várt, hanem a szélre, amely szétfújja. Így hát: rendszertelenül összesöpört emlékek, kis képek, amiket átéltem vagy hallottam; morzsák egy író emlékirataiból, amelyeket sose fog megírni. Megjegyzések, amelyek nemigen kerülnek már bele egy regénybe. Ötletek, amelyekből nem lesz vígjáték. Gondolatok, amelyek szerényebbek, mintsem hogy tanulmányokká dagadjanak. Viccek és könnyek. Pehely, toll, amiből nem szárnyat, hanem párnát csináltam. Használati utasítása: munkától, gondtól nehéz fejet az ágyban, karosszékben vagy vonaton ráhajtani, elpihenni egy kicsit rajta, elfelejteni és továbbmenni.”