Esszék és portrék, 1990 - 2011.

Mi köze van Lars von Trier Melankólia című filmjének Berzsenyi Dániel költészetéhez? Hogyan kerülhet egy fejezetbe a Depeche Mode és Csajkovszkij, Dave Gahan és Bartók Béla? Mi inspirálta A Nibelung-lakópark és az Asztalizene című drámákat?
Ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó Térey János új kötetéből, mely több mint húsz év összegyűjtött esszéit tartalmazza a magyar költészetről, kortársairól, a műfordítói mesterségről, épületekről, városokról és zenekarokról, valamint saját műveiről is. A kortárs és klasszikus kultúra arcképcsarnokában járva Térey lefújja a port a bálvánnyá merevedett slágerszerzőkről, elfeledett arcképeket ás elő, az untig ismert portrékon pedig olyan részletekre mutat rá, melyek eddig mindannyiunk figyelmét elkerülték. Tehát maga is azt teszi, amit szerinte Kovalik Balázs az operával: alázattal szedi atomjaira a múzeumot.