Az ihletet e mű megírásához az adta, hogy a kora gyermekkorától fogva finnbarát szerző, aki rendkívül érzékeny volt a magyarság sorsa, a magyar vidék életben maradási lehetőségei iránt, az 1930-as évek második felében öt alkalommal is Finnországban járt, s úgy látta, sőt meggyőződéssel vallotta, hogy a finn népnek a kor kihívásaira adott válaszai és megoldásai, mind a magán-, mind a közéletben, úgy a művészetben, mint a hivatali életben, de még a politikában is mintául szolgálhatnak a rendkívül válságos időket élő magyarság, a magyar értelmiség számára.
Kodolányi leírása a finn népről, annak természetéről, szívósságáról, állhatatosságáról, becsületességéről és egyenességéről, a másik embert egyenrangú félnek tekintő szemléletéről, a művészeti, hivatali és politikai életnek az egyszerű embert is emberszámba vevő hozzáállásáról az idősebb nemzedékek számára még mind a mai napig ismerős. A mai nemzedék természetesen már sok tekintetben másmilyen, de a leglelkében még most ott vannak ezek az ősi múltból hozott tulajdonságok.