„A nacionalizmus korának történészei hajlamosak arra, hogy a magyar királyság megalapítását főként a külpolitika szempontjából értelmezzék és méltassák… A magyarok fiatal uralkodója azonban népe vallási átnevelését tartotta igazi feladatának. Elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy letörjön minden ellenállást, és felépítsen egy új rendet" – írja e könyv külföldön élő, de az itthoni tudományos világgal szoros kapcsolatot tartó tudós szerzője, dr. Bogyay Tamás történész és művészettörténész professzor. Legyen szabad hozzátenni: ezzel az egyoldalú szemlélettel azóta is gyakran találkozunk azoknak a – különféle ideológiáknak elkötelezett – történészeknek a megnyilatkozásaiban, akik úgy vélik, hogy a történelem tényleges mozgatóerői között a „keresztény szellemiségnek" nincs keresnivalója, és egy államférfi „szentsége" a politikai reáliák világában nem értelmezhető fogalom. Ez a legegyszerűbb eszközzel – a tények erejével – ható kitűnő könyv a meggyőző cáfolata e tévedésnek, amelynek szükségtelen erőltetése a történelmi események sorozatos félreértelmezéséhez vezethet.