A címlapon tulajdonosi névbejegyzés.

Sokszor és sok oldalról szólítottak fel, hogy „A hipnotizmus elméleti, gyakorlati, pedagógiai, orvosi és büntetőjogi szempontból” című, immár 50,000 példányban elkelt művemhez hasonlóan írjak könyvet a spiritizmusról is, lerögzítve azt a sok előadást, amelyet e tárgyról az akadémián, szabadegyetemen és egyebütt tartottam. Szívesen vállalkoztam rá, mert illő, hogy a spiritizmusról a puszta hallásnál többet tudjunk, részben nagy elterjedése, részben és főképp világnézetbe és gyakorlati erkölcsbe vágó jelentősége miatt. Szerettem volna könyvemnek magyar címet adni, de milyent? Szellemidézés vagy halottidézés nem megfelelő szavak, mert a spiritiszta jelenségeknek egyéb előidéző oka is van. De nem is a név adja a lényeget. Különben is a „spiritizmus” szó ma már általánosan használt és ismert nemzetközi fogalmat jelez.
Könyvemben főképp háromra törekedtem: az igazságra, tárgyilagosságra és hogy ne legyek száraz, unalmas.