Első kiadás.

"Mennél kevesebbet figyelsz meg, annál jobban mulatsz ebben az egyetlen életben", - tanácsolja panaszosan Szép Ernő. Végig bizseregtetem magamon még egyszer a könyv finom, apró írásainak, újszerű, érzékeny poémáinak egybeáramló hangulatát. Mulattam, jóféle könnyek a szememben, édes-fanyar íz a számban, béke velem, s végre egy kis megnyugvás, szóval nincs talán igaza Szép Ernőnek. Őt figyelik, a boldog szenzibilis ifjút, a figurák és a dolgok, ő engedi magát figyeltetni, s eközben önmagát figyeli ő is. Mindenki és minden szép, érdemes, mélységes, haszontalan, de mulatságos és múlik. A Guignolban nézeti egy helyütt a Halált a gyermekekkel Szép Ernő: hát nagy gyermekként nevet ő is a Halálon. Minden a Halál felé siet, de minden élet és én is élek, és az élet minden pici villanása meg-megragyogtatja az arcom - így ujjonghat Szép Ernő az ő szomorúságában. Ezek a kis himmi-hummik, a Szép Ernőéi, ékes, kecses, finom, meleg, azt mondanám, szabad versek, ha egy kicsit a vergődő madárra nem emlékeztetnének. (Ady Endre, Nyugat, 1914.)

Korabeli félvászon kötésben, gerincén aranyozott bőrvignettával.

további képek