Román György (1903-1981) művészetének kulcsszava az élmény. Ennek hatására keletkezik a mű, és ezt az élményt hivatott közvetíteni. Az élmény sokféle lehet. Például valami látott dolog (pesti bérház, táj, kislány kutyával, kirakat); hangulat (egy csavargás vagy egy vurstli emléke); egy fantáziakép, illetve képzettársítás (ólomkatona, a lelógó fekete bajusz, a macskák). Román a legapróbb mozdulatokban megbúvó élményt is képes érzékelni és befogadni, mert egész életében megőrizte azt a rendkívüli fogékonyságot, amely a gyermekekre jellemző. Művészi világa annyira öntörvényű, önmagából fakadó, hogy semmilyen művészettörténeti kategóriába nem helyezhető. Siketnémaságából is adódó magánya ellenére a kor légkörében élt, érzékeny szelleme felfogta az őt körülvevő világ ellentmondásait, visszásságait.

további képek