Márkus András : Paraszttartók kézikönyve

Borítókép: Futaki Attila

"Ne várj ettől a könyvecskétől politikai vagy bármilyen korrektséget; ez idegen volna a kortól és az abban uralkodó uralkodói szemlélettől."

A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában.
A földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket?

Márkus nem próbál a gusztustalanság peremén egyensúlyozni, hanem felvállalja, hogy ez egy gusztustalan szöveg, felszabadult gonoszsággal tobzódik a vérben, kötésig gázol az általa elgondolt parasztok szenvedésében, s ha irtózatot akar kiváltani az Olvasóból, akkor jó úton jár!
Végleteket mutat. Végleges, végtelenül túlfeszített végleteket, melyek – tetszik vagy sem – korunk uralkodó uralkodói szemléletéből nőnek ki. Ilyenformán fricska ez a javából.
Mondjuk, ha a – máshogy hívott – cenzúra beteljesedik, és csak politikai szempontjai lesznek, de zsigeriek nem, akkor ez a könyv simán átjut a cenzor kezein, mert könnyű átsiklani az ismerős helyzetek leírása fölött.