Gustav Doré illusztrációival.
Sorozat: Osiris diákkönyvtár.
Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Gulyás Adrienn.

François ​Rabelais Chinon városában vagy annak közvetlen környékén született valamikor 1483 és 1498 között, és amennyiben kétszáz évvel halála után készített sírfelirata nem hamis, úgy 1553-ban halt meg Párizsban. Élete ily módon egybeesett a történelem egyik változatos korszakával, mely India és Amerika felfedezésétől a reneszánszon és a protestantizmuson át az ellenreformációig vezet.Érdekes módon azonban, miközben Rabelais munkája, a Gargantua és a Pantagruel rendkívül jellemzők korukra, mondhatni sajátosan korszerűek, addig szerzőjük példátlan szatirikus ereje, humora és páratlan jókedve, és írásbeli hallatlan készsége művét kétségtelenül örökkévalóvá teszi. Ennek bizonyítékául megemlíthető, hogy könyvét a világ szinte minden fontosabb nyelvére, köztük arabra, hindura, kínaira és japánra lefordították, és a könyv első kiadása, az 1532-es év óta francia nyelven több mint négyszázszor látott napvilágot. Noha az óriási nyelvi, stiláris és egyéb nehézségek ellenére az angol és német fordítás még Rabelais életében megjelent, Magyarországon nevén kívül még az 1930-as esztendőkig alig tudtak valamit. Faludy fordításának kéziratából, mely Rabelais mind az öt könyvét tartalmazta, a cenzúra lábrakapása miatt 1947-ben csak két könyv jelenhetett meg. A Pantagruel többi része 1989-ben és 1993-ban ugyan napvilágot látott, de az örökletes nyárspolgárság és álszentség miatt nem jutott kellő érvényre. Az itt következő válogatással – Salvador Dalí Gargantua és Pantagruel című grafikai sorozatával színesítve Rabelais alighanem helyet kap végre-valahára a magyar irodalom kertjében is.